Egyszer volt, hol nem volt
nem az Óperencián túl
egy férfinak a szívében
Álommanók éltek.
Nappal óvta őket
hogy szeretettel töltődjenek
nekik adta mindenét
hogy este elvigyék.
Éjszaka a manók elindultak
tipegve ballagtak
csillagokon ugráltak
de csak hangtalan.
Keresték a címet
ahova a szív küldte őket
hogy át tudják adni
amit el kellett hozni.
Hoztak szeretetet
nem keveset, számolatlant
jó éjt puszit vagy ezret
és persze ... ezt Te találd ki!
Ölelést és vallomást
Mondjam még tovább?
Szórták a szeretet aranyát
hogy tudjon aludni a lány.
Őrizték az álmát
óvták nyugalmát
szeretettel simogatták
ahogy a szív mondá.
A szív éjszaka nem aludt
csak a lány volt a fontos
messziről figyelte
nehogy elfogyjon a szeretet.
Pirkadatra megfáradt
hívta vissza a manókat
szívébe bezárta őket
hisz Ő volt a szeretet őre.
Mint minden mesének
ennek is van vége
tanulság is van benne:
...na ezt majd a következőben.
Hullai Zsuzsa
(2010. július 9.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése